Watase Yuu nevét elég sokan ismerhetitek a híres Fushig Yuugi-val kapcsolatban. Az Ayashi no Ceres azonban sok mindenben adott újat nekünk, és nem csak a történetben... stílusra is sokban eltér a Watasétől megszokott vígjáték-akciótól.
A főszereplő Mikage Aya és ikertestvére, Aki, akik történetünk elején épp 16. születésnapjukat ünnepelnék a barátaikkal. Ehelyett azonban szüleik utasítására kénytelenek nagyapjuk ódon villájába menni. Nem is akármiért: a várt születésnapi meglepetések helyett nyomott hangulat várja őket a népes rokonsággal. Mintha mindenki várna valamire... a kísérteties hangulatot végül egy ajándék szakítja meg. Doboz, benne egy mumifikált kéz... váratlan és szokatlanul ijesztő események gyorsulnak fel. Aya remegni kezd, a kéz felrobban, Akin titokzatos sebek jelennek meg... segítséget nem várhatnak, a rokonok veszélyesen közelednek Aya felé, akinek még mindig semmi sem világos...
Ettől a naptól kezdve megváltozik az életük. Kiderül, hogy a Mikage család egy tennyo (égi tündér) és egy halász leszármazottja. Valamikor régen egy tündér, Ceres alászállott, ám egy halász, Mikagi meglátta őt fürdés közben, és elvette tőle a hagoromo-t (a tündér kelengyéje és erejének forrása, amely nélkül nem tud visszatérni a mennybe), hogy örökre magához láncolja. Eleinte minden jól ment, boldogan éltek, ám egy véletlen egybeesés folytán Mikagiból vérengző gyilkos lett...
Ceres ugyan meghalt, (a kéz is az övé volt) ám ereje minden 16. életévét betöltö Mikage családtagban feltámadhat... ez volt hát a próba. Ayában pedig feléled Ceres ereje, és a tündér átveszi fölötte az irányítást. És Aki? Azt hiszem innentől már nem nehéz rájönni, vajon ő benne ki lakozik valójában...
A történet nagyon drámai, és elég komoly. Ettől függetlenül a Watasés SD fejek nem hiányoznak belőle, de észrevehetően kevesebb a poén jelenet mint a Fushigi Yuugiban, úgyhogy FY rajongók ne is várják, hogy hasonló lesz a hangvétel. Ijesztően valóságos dolgokat vet fel, és tényleg van súlya magának a történetnek is, ráadásul sokszínű palettán és szimbólumokon keresztül mutatja be a japán legendavilág egy részét. A grafika újszerű és szépen kidolgozott. Izgalmas, és felkavaró, de semmiképp sem "könnyű esti olvasmány".
Egyszóval utánozhatatlanul más.